2011. június 30., csütörtök
Kell-e a nyertesnek vesztes?
Amikor egy vitából győztesen szeretnénk kikerülni, nem mindig fogalmazódik meg bennünk, hogy ehhez a vesztesnek alul kell maradnia a “párviadalban”. De csak akkor lehet valaki a vitában győztes, ha a másik veszít?
A “klasszikus” felállás szerint sajnos igen. Gondoljunk csak bele: a bíróságon a feleket eleve alperesnek és felperesnek hívják - még név szerint sem egyenrangúak! Amikor konfliktusba keveredünk, a tanult mintáink alapján nem elsősorban a problémát akarjuk megoldani, hanem nyerni akarunk. A másik fölött, előtt. A vitás helyzetben ott a rizikó, hogy veszítünk - vagy nyerünk ugyan, de másnak a kárán. Ez is egy oka lehet annak, hogy sokan nehezen vállalják fel a konfliktushelyzeteket - ilyen hozzáállással vitázni annyit jelent, mint ringbe szállni. és a győzelemért menni.
Amennyiben viszont a korábban leírt konszenzusos megoldásra törekszünk esélyt adunk magunknak és a másiknak, hogy méltósággal és megelégedéssel lépjünk ki az adott szituációból. Ekkor ugyanis mind a ketten arra koncentrálunk, hogy a helyzet, ami körül a vita kialakult, megoldást nyerjen. Mindez azzal jár, hogy nem leszünk abszolút győztesek, (vagy vesztesek) - ideális esetben mindenki jó érzéssel száll ki a helyzetből.
Persze helyzete és embere válogatja, hogy ki és mikor tud, vagy akar így kezelni egy esetet. Egy próbát mindenesetre megér.
2011. június 24., péntek
Kössünk kompromisszumot?
Amikor vitánk támad valakivel és keressük a megoldást, sokszor hangzik el a következő mondat: kössünk kompromisszumot!
Ez elsőre jó megoldásnak tűnik: mind a két fél hozzájárul a megoldáshoz, a vita lezárul, a megoldással mind a ketten elégedettek.
De valóban jó megoldás született? Hosszú távú lesz egy ilyen megállapodás? A kompromisszum ugyanis arról szól, hogy az egyik és a másik is enged valamit, míg megtalálják, ami mind a kettejüknek jó. Ezzel csak az a gond, hogy ami először sikernek tűnik (ti. hogy sikerült egyezségre jutni és céljaink egy részét el is tudtuk érni), annak később lesz egy másik olvasata is: nem sikerült teljesen azt elérnünk, amit szerettünk volna, lehet, hogy később már nem is látjuk olyan jónak a megállapodást. Ezzel együtt a kompromisszum jó megoldás, ha gyorsan kell dűlőre jutnunk, az ügy nem életbevágóan fontos számunkra, de partnerünkkel együtt elkötelezettek vagyunk a helyzet megoldásában (pl.egy munkahelyen).
Mi az, ami célravezetőbb, mint a kompromisszum?
Az, ha konszenzusra törekszünk.
A konszenzus olyan döntés, ami a felek együttműködésén, közös gonolkodásán alapul. Hosszabb időbe tellhet összehozni, mint a kompromisszumos megoldást, de ha fontos az,, hogy mind a két fél elégedett legyen, akkor erre időt fognak szánni. A konszenzusos megállapodást aztán sokkal inkább be is tartják, mint a kompromisszumot, mert egyrészt sok energiát fektettek abba, hogy tető alá kerüljön, másrészt érvényesülnek a saját igényeik is.
Ha valakivel konszenzusra jutsz, az azt is jelenti, hogy érdekel a másik gondolkodásmódja, értékeled (a tiédtől különböző) álláspontját és fontos számodra, hogy az ő érdekei is érvényesüljenek a megállapodás során. Neki pedig fontos a te szempontod és az elégedettséged - így tulajdonképpen mind a ketten nyerni fogtok!
Ez elsőre jó megoldásnak tűnik: mind a két fél hozzájárul a megoldáshoz, a vita lezárul, a megoldással mind a ketten elégedettek.
De valóban jó megoldás született? Hosszú távú lesz egy ilyen megállapodás? A kompromisszum ugyanis arról szól, hogy az egyik és a másik is enged valamit, míg megtalálják, ami mind a kettejüknek jó. Ezzel csak az a gond, hogy ami először sikernek tűnik (ti. hogy sikerült egyezségre jutni és céljaink egy részét el is tudtuk érni), annak később lesz egy másik olvasata is: nem sikerült teljesen azt elérnünk, amit szerettünk volna, lehet, hogy később már nem is látjuk olyan jónak a megállapodást. Ezzel együtt a kompromisszum jó megoldás, ha gyorsan kell dűlőre jutnunk, az ügy nem életbevágóan fontos számunkra, de partnerünkkel együtt elkötelezettek vagyunk a helyzet megoldásában (pl.egy munkahelyen).
Mi az, ami célravezetőbb, mint a kompromisszum?
Az, ha konszenzusra törekszünk.
A konszenzus olyan döntés, ami a felek együttműködésén, közös gonolkodásán alapul. Hosszabb időbe tellhet összehozni, mint a kompromisszumos megoldást, de ha fontos az,, hogy mind a két fél elégedett legyen, akkor erre időt fognak szánni. A konszenzusos megállapodást aztán sokkal inkább be is tartják, mint a kompromisszumot, mert egyrészt sok energiát fektettek abba, hogy tető alá kerüljön, másrészt érvényesülnek a saját igényeik is.
Ha valakivel konszenzusra jutsz, az azt is jelenti, hogy érdekel a másik gondolkodásmódja, értékeled (a tiédtől különböző) álláspontját és fontos számodra, hogy az ő érdekei is érvényesüljenek a megállapodás során. Neki pedig fontos a te szempontod és az elégedettséged - így tulajdonképpen mind a ketten nyerni fogtok!
2011. június 16., csütörtök
Az én vitám az én felelősségem?
Amikor két ember közti vita elmérgesedik, legtöbbször bevonnak egy harmadik személyt, remélve a megoldást és a helyzet tisztázását. Ebből adódik azonban egy kérdés: ha egy harmadik személyt bevonok a körbe, azzal át is adom neki az uralmat és a felelősséget? Onnantól nekem semmi beleszólásom nem lesz az ügybe, csak várnom kell, miként dönt az illető és azt tudomásul venni?
Attól függ, kiről van szó.
A hivatalos vitarendezés során valóban kiengedjük a vita feletti kontrollt a kezünkből.. Itt a jól körülhatárolt szabályrendszer az, ami biztosíték lehet számunkra - gondoljunk csak a jogszabályok tömkelegére a bírósági eljárásokban. Itt a a jogszabályok alapján meghozott bírói döntés kötelező a felekre nézve, ugyanakkor a jogorvoslat lehetősége is biztosított számukra.
Ehhez képest már alternatívát nyújt a választottbíróság eljárása (például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választottbíróság). ezt elsősorban azért választják, hagyományos bírósági eljáráshoz képest gyorsabb, titkos, nemzetközi szinten is érvényesíthető. Ha egy ügyben a választott bíró döntést hozott, az ugyanúgy kötelező erővel bír, mint a bírósági döntés, ugyanúgy végre is hajtható.
Döntőbíráskodásról beszélünk akkor, amikor a két fél által felkért magas szaktudású és pártatlan “bíró”, az arbitrátor a bizonyítékok meghallgatása után előadja, mit tart a legkorrektebb eljárásnak, de döntése nem kötelező a felekre nézve .
Bízhatjuk (fogyasztói) ügyünket Békéltető Testületekre is, ami szintén gyorsabb, olcsóbb, és formailag kevésbé kötött eljárás, mint a bíróságé; ha az itt születő határozatot a bepanaszolt vállalkozó nem tartja be, a vita rövid leírását és a döntést a Testület nyilvánosságra hozza.
A fentiek között tehát inkább az eljárásban és a döntés kikényszeríthetőségében van különbség.
Ami a közös bennük, hogy ügyünkről külső szerv/személy dönt és nekünk ezt a döntést kell tudomásul venni. Ha több szerepet szánunk magunknak a megoldás megkeresésében, érdemes alternatív konfliktuskezelő eszközöket keresni.!
2011. június 9., csütörtök
Elkerülés és agresszió
Azt gondolnánk, hogy az elmérgesedő vitákat legtöbbször a bíróságon oldják meg, vagy más közvetítő segítségével. Ahány konfliktus azonban, annyi megoldás; sokszor más technikákat is alkalmazunk, a nélkül, hogy tudatosulna bennünk: most teszünk pontot vitánk végére.
Az egyik ilyen eszköz az elkerülés. Ez elsőre furcsának tűnhet, pedig sokszor és sokan használják arra, hogy lezárjanak, vagy elkerüljenek egy vitás helyzetet. Akár azért, mert nem érzik annyira fontosnak a kérdést, hogy összevesszenek a másikkal, akár azért, mert a konfliktus felvállalásával többet veszítenének, mint az esetleges megoldással, de van, aki úgy látja, amúgy sem lenne befolyása az ügy kimenetelére Olyan is előfordulhat, hogy más megoldja helyettünk a problémás helyzetet. Az elkerülés alkalmas lehet az időhúzásra, és bár nem képviseljük a saját érdekeinket, a szembenálló fél akaratának sem kell behódolnunk.
Mások, épp ellenkezően, agresszívan, önkényesen lépnek fel- a “támadás a legjobb védekezés” elve alapján.
Ennek hatása épp ellenkező lesz, mint az elkerülő technikának. Mivel az egyik fél önkényesen akar véget vetni a vitának,ehhez kellő hatalommal, befolyással kell bírnia a másik felett. Ilyenkor elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy vita van a felek között, viszont valami féle megoldása is lesz. Ez viszont szinte biztosan kettejük viszonyának megromlásával jár, nagy az esélye annak, hogy a későbbiekben nem működnek együtt.
A jövő héten annak járunk utána, hogy milyen előnyei vannak annak, ha magunk rendezzük a vitánkat és mik a következményei annak, ha más kezébe adjuk a döntést.
2011. június 2., csütörtök
Kinek az igaza? Néhány szóban az alternatív konfliktuskezelésről
Míg régebben az “alternatív” leginkább egy zenei irányzatot és élet érzést jelentett (e sorok írója is “alteros” volt tizenhat évesen) addig mára sok olyan jelzős szerkezettel találkozunk, mint az“alternatív iskola”, vagy “alternatív konfliktuskezezelési eszközök”. Az talán egyértelmű, hogy mitől más egy iskola, no de: mi fán terem az a konfliktuskezelés? Pláne, ha még alternatív is!
Első körben vegyük szem-ügyre, mi az a konfliktus:Ezt a kifejezést a mindennapok során a vita szinonímájaként használjuk, a szakirodalomban azonban (Kertész, 2009) egy tágabb kategóriát jelöl és fokozatai is vannak.
(Ha jól belegondolunk, veszekedés és veszekedés között is van különbség - mennyire mélyen érint minket, a másikat, mennyi ideig tart)
1. Jelzésnek nevezzük azt, amikor tudatjuk a másikkal, hogy konfliktus van közöttünk
(Hé! Elvetted a cipőmet!)
2. Ha a jelzést követően nem sikerül megtárgyalni és elsimítani a nézeteltérést, kialakul a vita. Ekkor még tudunk és akarunk beszélni egymással, de érzelmileg erősen érintettek lehetünk.
(Nem adom, te is eltüntetted az enyémet,pedig az volt a kedvenc Conversem!)
3. Ha a konfliktus tovább mélyül, polarizálódik, az azt jelenti, hogy a felek kialakították a saját pozíciójukat, nézeteiket a konfliktusról, amihez kitartóan ragaszkodnak, a másik álláspontjában csak az övükétől eltérőt látják. Megjelenhet a személyeskedés. (Biztos azért vette el, mert szemétkedni akar velem)
4. Ezt követi a szegregációs szakasz, amikor már nem vagyunk hajlandók, de nem is tudnánk beszélni a másikkal.. E helyett a másik negatív tulajdonságaira és saját érzéseinkre koncentrálunk, sok esetben arra sem emlékszünk, miről szólt a vita eredetileg. (Sz.r alak, más dolga nincs, mint hogy keresztbe tegyen nekem.)
5. Destrukciónak hívjuk, amikor a kapcsolatunk a másikkal szélsőséges módon megromlik, leginkább a másik fél tönkretételére, megsemmisítésére törekszünk, akkor is, ha ez “nagyon sokba kerül”. (pl. kompromittáló videót töltünk fel róla youtube-ra)
6. Az előbb felvázolt szakaszok fenntartása rengeteg energiát igényel - ha nem sikerül fenntartani ezt a folyamatos érzelmi feszültséget, a konfliktus kimerül. (nem beszélünk egymással, nem pörgünk tovább az ügyön, de nem is rendezzük a konfliktust)
Közelítő
Indul a Közelítő, a TE IS blog vitarendező-vitaelemző melléklete.
Hogyan lehet konfliktusainkat megnyugtatóan rendezni? Létezik olyan, hogy nekem és neki is igaza legyen? Mitől alternatív egy vitarendező módszer? Mi a csuda az a mediáció?
Sifter Veronika vagyok, a TE IS új önkéntese. Korábban jogászként,iskolákban és civil szervezetekkel dolgoztam, most a kislányommal vagyok otthon és közben elvégeztem a Partners Hungary Alapítvány mediátor képzését.
Ha választ szeretnél kapni a fenti kérdésekre, kövesd a Közelítőt, a TE IS , és a Köz-érthető közös cikksorozatát!
Dolgoztál már osztrák hentesnél vagy portugál marketingcégnél?
Tájékoztató előadás külföldi munkalehetőségekről
Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodája (MUFTI)
1156 Budapest Kontyfa u.3. sz.
Időpont: 2011. június 16. (csütörtök), 10 óra
Előadó: Német Gábor (EU- Csoport)
2011. június 1., szerda
Kövessünk el bűntényt! – Játék
Természetesen nem büntetendő cselekményre szól a felhívás, hanem sokkal békésebb játékra: krimi-írásra.
Mark Wander író hirdet versenyt közöttetek bűnügyi kisregények alkotására. Minden írás megjelenik a www.krefiti.hu oldalon, illetve Mark Wander blogján, továbbá a facebook oldalán is. A legjobb kisregények díjazásban részesülnek.
Formai és tartalmi követelmények:
Kb. 5000 karakter terjedelmű, 11-es méretű Times New Roman betűtípussal, normál sorközzel szerkesztett írás, témájában bűnügyi kisregény vagy kalandregény.
A munkákat elektronikus úton a markwander@gmail.com címre küldjétek.
Határidő:
Beküldési határidő: 2011. augusztus 15.
Eredményhirdetés: 2011. augusztus 19.
Díjazás:
▪ A legjobb kisregény szerzőjét vendégül látják a nyáron megrendezésre kerülő VIP Egy Csibész Naplója című nagyregény könyvbemutatóján.
▪ A tíz legjobb kisregény írója Mark Wander: Bosszú kötelez című kisregényét nyeri el, illetve a Krefiti szerkesztőségének felajánlásában egy-egy páros mozijegyet és színházi belépőt (a nyertes lakóhelyéhez közeli intézményekben).
Induljon a nyomozás, jó munkát!
forrás: krefiti.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)