-
Mi
az a részecskegyorsító?
A részecskegyorsító egy complex
képzési program önkénteseknek. Idén februárban indult a képzés és kéthetente
találkoztunk egészen idáig. A tréning lényege az volt, hogy olyan önkéntes
projekteket hozzunk létre 2-3 fős csoportokban, amik arra szolgáltak, hogy az
általunk meghatározott problémát, nem tetsző dolgot orvosoljuk.
-
Szerinted
miért részecskegyorsító a neve?
Szerintem azért részecskegyorsító, mert segített a számunkra
nem tetsző problémák megfogalmazásában és azok megoldásához, vagy jobbá
tételéhez projekteket létrehozni.
-
Hogy
kerültél bele?
Egy ismerősöm facebook falán láttam meg és épp
munkakeresésben voltam, eléggé ráértem és fekletette az érdeklődésemet.
Jelentkeztem hogy valami újdonságot kipróbáljak és érdekes emberekkel
találkozzak, akiket nem csak a pénzkeresés hajt, hanem az önkéntesség is
motiválja őket.
-
Mit
csináltatok a tréning során?
Nos a képzés elején nyilván
ismerkedtünk különböző ice breaking feladatokat csináltunk. Megfogalmaztuk,
hogy számunkra mit jelen az önkénteség, mi az amit ad nekünk, mi az ami hajt
minket, azért, hogy valami jót tegyünk. Minden alkalomra kiadott kisebb
feladatokat kaptunk, mint például vigyünk valamit, vagy meséljünk el valamit
magunkról, ami minket inspirál és másokat is inspirálhat vagy különböző
kreativitást elősegítő feladatok csináltunk: pl Zóra kérte, hogy tegyünk egy
három perces kört a Szimplában majd mondjuk el mit figyeltünk meg és mindenki
csupa olyan dolgot mondott, ami vizuálisan szemmel érzékelhető csak. Erre
megkért minket hogy tegyük meg ugyanezt úgy, hogy a többi érzékszervünket is
használjuk és akkor figyel fel az ember arra, hogy milyen hangok, szagok,
illatok, hideg-meleg stb veszi körül. Egyik alkalommal kaptunk egy olyan
feladatot, hogy csak egy színre kellett koncentrálni napokon keresztül a
városban és utána beszámoltunk arról, hogy mik voltak a tapasztalataink ezzel
kapcsolatban.
-
Hogy
történt a projektek kiötlése? Milyen projektek születtek?
A projekt létrehozása úgy történt hogy
tartottunk olyan alkalmat, amikor rengeteg kis papírra leírtuk, hogy mi
mindennel van problémánk a minket körül vevő világban. Például az egyik csoport
a környezetszennyezést nem preferálta, és ezért létrehoztak egy fotópályázatot
középiskolás diákoknak, aminek az volt a célja, hogy a fiatalok a fotókon keresztül
felhívják a figyelmet a problémára. Egy másik csoportnak nem tetszett az
emberek unottsága és szürkesége az utcán így ők buszmegállókba vagy egyéb
közterekre akartak vicceket kihelyezni hogy jobbá tegyék az emberek hangulatát.
-
Mi
volt a ti projektetek?
A mi projektünk során hasonló problémát fogalmaztunk meg,
mint a vicces projekt esetében, hogy az emberek szeretnek a problémáikba
belemerülni és búval béleltek, pesszimisták, szomorúak lenni és létrehoztunk
sok sok mosoly kártyát, amit tovább kell adni valaki másnak, hogy tovább add a
mosoly örömét másoknak is. Azt írtuk rá, hogy: “Ezt a mosolykártyát most kaptam
és továbbadom neked. Add tovább te is, folytasd a mosolyláncot, hogy minél
hosszabb legyen”. A kártya alján szerepel a linkünk, “SmileTeis”, amire tervezzük,
hogy tartalmakat töltünk fel pl: mosollyal kapcsolatos mondatokat, bölcsességeket
és azokhoz fotókat mellékelünk.
-
Milyennek
értékeled a tréninget?
A tréning tetszett, mert nagyon
különböző emberek gyűltek össze,és érdekes tapasztalat volt, hogy együtt
dolgozz olyanokkal, akik nem feltétlenül a barátaid, de közös motiváció hajt
titeket. Nagyon hasznos volt nekem, hogy láttam hogy mi a folyamata egy projekt
létrehozásának, hogy mik lehetnek a buktatói és hogy néha nem egyszerű együtt
dolgozni, hiába közös a cél. Viszont cserébe remélhetőleg, hála a projektnek a
kártyák jó úton vannak és minél több ember arcára csalnak mosolyt! :)
