A Te Is Alapítvány következő EVS önkéntese, Bianka 9 hónapos EVS projektjét tölti Alapítványunk már régi partner szervezeténél Szardíniában. Most, hogy lassan az önkéntes ideje lejár, Bianka élményeit olvashatjátok, hogyan telnek napjai az olasz szigeten.
2016. november 2.-án érkeztem ide Szardíniára, életem első repülőútját éltem túl és őszintén szólva jobban féltem magától az úttól, mint az itt eltöltendő 9 hónaptól. Mielőtt megérkeztem volna, nem beszéltem túl jól angolul és egyáltalán nem tudtam olaszul, de gondoltam fő a bátorság.
A koordináló szervezetem Cagliariban van, ami Szardínia fővárosa, míg a fogadó szervezetem Villacidro önkormányzata. Villacidro egy kisebb város, akárcsak Mohács, ahonnan érkeztem és kb egy óra busszal a fővárostól. Itt dolgozom önkéntesként három helyen, egy fiataloknak, álláskeresőknek, tanulni vágyóknak fenntartott információs központban, egy nevelési központban, ahol gyerekeknek tartunk iskola utáni tevékenységet és a harmadik hely az új otthonom, ahol lakom, egy öregek otthona.
Tekintve, hogy grafikus vagyok, sosem dolgoztam együtt igazán emberekkel, szóval ez elég nagy kihívás volt számomra és ez az egyik okom is, amiért ezt a projektet választottam, ugyanis ez egy nagyszerű lehetőség számomra, hogy minden korosztállyal való együttműködésben kipróbálhassam magam.
Az EVS legnehezebb része számomra minden egyes nap megküzdeni azzal, hogy hülyének, értéktelennek vagy butának tartanak, csak azért mert nem beszélek olaszul. Az első pár hetet kész katasztrófaként éltem meg, de persze minden kezdet nehéz. Az információs központban nyelvtudás híján nem vették túl nagy hasznomat, de végül feltaláltam magam és jelenleg plakátok gyártásával segítem az itt dolgozók munkáját.
A nevelési központban eleinte 4-5 és 6-7 éves gyerekek csoportjával dolgoztam együtt, ami elég könnyűnek bizonyult a nyelvi problémák szempontjából nézve és eleinte együtt dolgoztam még egy vegyes csoporttal is, amelyben leginkább gimnazista korú fiatalok voltak, majd márciustól (amikor is az önkéntes társam, aki Szlovéniából jött, bejelentette, hogy nem fejezi be a projektet és hazamegy) változott a munkarendem és most már két új csoporttal dolgozom. Egyik csoportban délelőtti foglalkozásokat tartunk anyukáknak míg a másik iskola utáni csoport, ahol 10-12 éves gyerekeknek tartunk kreatív foglalkozásokat különböző témákban, és persze sokat játszunk is.
A nyelvi korlátaimból adódó kommunikációs problémáim okozták eddig a legtöbb fejfájást és a legnagyobb örömet is egyszerre. Néha még ma is elgondolkodom rajta, hogy hogyan gondoltam, hogy menni fog egyszerre két nyelv elsajátítása, de hozzátenném, ma már nincs gondom az angollal és olaszul is megértetem magam. Sosem fogom elfelejteni, amikor egy hónap után az öregek otthonában az egyik dolgozó nagy mosollyal odalépett hozzám, hogy telepített a telefonjára egy fordító alkalmazást, szóval ha van kedvem holnap elmehetünk együtt túrázni a hegyekbe és ha nem értjük egymást tudjuk használni az alkalmazást. (Ugyanis azt kifelejtettem a történetből, hogy az öregek otthonában egy árva lélek sem beszél angolul, szóval az első pár hónapban a „kommunikáció” a dolgozókkal csak mutogatásból állt… Mondanom sem kell, kész káosz volt.)
Amúgy Szardínia egy káprázatos hely, de persze semmi nem megy zökkenőmentesen, hiszen alapból nem úgy indultam neki a projektemnek, hogy egyedül kell élnem egy kis faluban, ahol persze alig vannak fiatalok, de sokat segítenek az itt dolgozók is és az kell, hogy mondjam az olaszok rettentően vendégszeretőek. Igaz, hogy ha tudnak is angolul nem akarnak beszélni, de így legalább előbb megtanulok olaszul, hiszen a kényszer nagy úr.
Szabadidőmben sokat túrázok munkatársakkal, barátokkal és persze tenger vesz bennünket körül, amit meglátogatni szintén csodálatos élmény, tekintve hogy Magyarországon ugye nincs. A legtöbb nehézség leküzdésében a mentorom van segítségemre, akivel nagyon nagy szerencsém van, hiszen az eltelt hónapok alatt barátok is lettünk és teljes mértékben megértjük egymást.
Azt gondolom, hogy az EVS egy hatalmas nagy kihívás számomra is, de tudom, hogy ezt a rengeteg negatív és pozitív tapasztalatot semmilyen más úton nem kaphattam volna meg, szóval egy percig se bánom, hogy ide költöztem egy évre erre a csodálatos szigetre.
Nágel Bianka
Ha téged is érdekelne mi fán terem az EVS önkéntesség, esetleg kacérkodsz az ötlettel, ne habozz felkeresni bennünket a facebook.com/teisfoundation vagy info@teisfoundation.hu -n n keresztül! :)
