2016-ban vette kezdetét a nemzetközi projekt egyik régi
partnerszervezetünkkel, a portugál YUPI (Youth People with Initiative)
szervezésével. Az ERASMUS + program keretén belül megvalósuló „EYE – Energy for
Young Entrepreneurs” című projekt során lehetőségünk nyílt részt venni egy
képzésen, a résztvevő országok megvalósítottak ifjúsági kezdeményezést
hazájukban, végül pedig idén márciusban a projekt lezárásaként a résztvevő
fiataloknak lehetőségük volt Portugáliában egy ifjúsági cserén tapasztalatokat
cserélni.
2016. tavaszán egy felejthetetlen
hetet töltöttünk el Portugáliában több országgal egy Európai Uniós projekt
kereteben, melynek célja volt, hogy minket, mint tettre kész fiatalokat, azzal
a tudással ruházzanak fel, hogy hazainkban más fiatalok bevonásával valami
korszerűt, valami újat alkossunk a fiatalság, fejlődés és tudatosság útján.

A következőkben Lilla beszámolóját olvashatjátok az ifjúsági cseréről Portugáliában.
Portugália
Ferihegy, március 16., kora
hajnali óra. Kissé fáradtan és kialvatlanul, de annál nagyobb lelkesedéssel vártam
az indulást. Találkoztam a csapat többi tagjával, majd a kötelező ellenőrzések
után már a gép indulását vártuk. Ekkor kezdett ébredezni a repülőtér és én is
lassan ráeszméltem, hogy életem eddigi legnagyobb kalandja veszi kezdetét pár
óra múlva.
Pár repüléssel és várokozással
töltött óra után már Portugália fölött repültünk. Kinéztem az ablakon és egy
teljesen más táj tárult a szemem elé, mint amit eddig megszoktam. Kopár, sziklás
táj, de nem zord volt az összhatás, hanem az a tipikus, mediterrán, magával
ragadó. Leszálltunk és tényleg kezdetét vette az igazi kaland. 0. lépésként
megnéztük Porto gyönyörű városát. Sok városban voltam, de ez a hely mély
nyomokat hagyott bennem. Annyira mediterrán és lüktető, élettel teli, pontosan
ahogy elképzeled Portugáliát. Napsütés, színes csempék minden épületen, szűk
macskaköves utcák. A miliő azonnal magával ragadott és a következő 10 napban
teljesen a hatalma alá vont. Városnézésünk után visszatértünk a repülőtérre,
ahova addigra a többi résztvevő ország csapata is megérkezett. A portugál
szervező csapattal való találkozás után pedig elindultunk a nemzeti parkba,
mely otthont adott nekünk a következő hétre. Közel 3 órás buszutazás után megérkeztünk
a Peneda-Gerês National Park területére.
Mindenhol mély szakadékok, magas
sziklák, folyók, tavak, kis falvak és véget nem érő szerpentines út.
Megérkeztünk. Sötét volt és a közel egy napos utazás után kissé fáradtan nem
éppen találtuk barátságosnak a környezetet. Távol mindentől, távol az
otthontól. Másnap, miután kipihentük magunkat, már sokkal meggyőzőbb volt a táj. Az ablakból kinézve hatalmas hegyek és
a véget nem érő Nemzeti Park gyönyörű képe tárult a szemünk elé. Az ifjúsági
csere témája a fiatal vállalkozók és az önkénteskedés volt. 6 országból
érkeztek a résztvevők. Színes kis multikulti csapat alakult kis lengyelekből,
románokból, németekből, olaszokból a portugálokból és belőlünk. Őszintén be
kell vallanom, hogy úgy éreztem, ez a téma nagyon messze áll tőlem, de fél nap
után rá kellett jönnöm, hogy sokkal közelebb van az életemhez, mint gondoltam.
Az elkövetkező egy hétben minden nap reggel 10-kor kezdődtek a változatos
programok, melyek között voltak workshopok, ismerkedős játékok, csapatépítők,
illetve kreativitást igénylő feladatok is, melyek mind az önkéntesség témáját
járták körül. El kell ismernem, hogy még az indulás előtt is a legnagyobb
félelmem nem a távolság volt, hanem az angol nyelv. Szerencsére pár nap alatt
ezt a félelmemet is sikerült valamilyen szinten legyőznöm, persze azért még van
hova fejlődni, de kezdetnek tökéletes volt.
Van az az élethelyzet, amikor nem
tudsz egyről a kettőre lépni és ilyenkor az a legjobb dolog, amit tehetsz, ha
kilépsz a komfortzónádból és kívülről próbálod szemlélni a problémát. Számomra
ez a portugáliai út ezt jelentette. Csapatépítésként egy közel 200 méteres
hasadékon kellett átmászni, ahol szükség volt egymás segítésére, a sziklákon
felmászáshoz, illetve a kisebb szakadékokon való átjutáshoz. Enyhe
klausztrofóbiásként, illetve sötétben félő emberként ez eléggé nagy kihívásnak
ígérkezett, de minden félelmemet legyőzve végigcsináltam. A túra végén egy
fennsíkra érkeztünk, ahonnan az egész nemzeti parkot beláttuk. Csodás látvány
volt, és számomra kissé szimbolikus is volt:
„Csak akkor tudod igazán
észrevenni a körülötted levő világot és csak akkor vagy képes új perspektívából
szemlélni az életet, ha túljutsz a korlátaidon.”
Egyik nap Bragaba mentünk városnézésre,
ahol egy flash-mob-ot adtunk elő a főtéren, ami persze megint olyan dolog,
amire azt hittem, hogy engem lehetetlen lesz rávenni, de tévedtem és nagyon
élveztem. Pesten nem gondoltam volna, hogy Portugáliában az utcán, mindenki
előtt fogunk táncolni, de mégis J
Az egy hét alatt számos szakmai program során
nagyon sok ismerettel gazdagodtunk az önkéntességgel kapcsolatban és ott és
akkor megfogadtam, hogy itthon is folytatni szeretném ezt az irányt. A másik
fontos dolog, hogy saját magunkról is sokat tanultunk, hiszen 10 napig távol
voltunk a civilizációtól abban az értelemben, hogy nem volt internet, közösségi
média. Ez eleinte nagyon frusztrált, mert én aztán erősen a telefonom rabja
voltam. Pár nap elteltével már egyáltalán nem hiányzott. Rájöttem, hogy feleslegesen
sok időt vett el, miközben az igazi kapcsolatokból kimaradtam. Telefon nélkül
több idő maradt beszélgetni, megismerni a többieket, más országok kultúráit
stb.
Azzal, hogy életemben először
belevágtam egy ifjúsági cserébe, számos korlátomat döntöttem le. Leomlottak a
falak és felfedeztem, hogy mennyi számtalan lehetőség adódik az életben, ha
élünk vele és belevágunk élvezni az életet.
A belső korlátok sok mindent elzárnak előlünk.
Én például féltem, hiszen még soha nem voltam ilyen külföldi úton és nem fogom
megállni a helyem. Ehhez képest a 10 nap alatt folyamatos pozitív csalódás ért.
Mindenki segítőkész, kedves, barátságos volt és persze a magyar csapatot is
nagyon jóra sikerült összeállítani, ami tovább fokozta a jó hangulatot. Nem
bántam meg, egy pillanatra sem, hogy egyből igent mondtam az útra, sőt elkapott
az egésznek a hangulata, így ha még adódik ilyen lehetőségem, azonnal igent
mondok. (Lilla)